Szerző: Joó György Antal
Ki ne tűnődött volna már el azon, hogy az élet hogyan is alakult ki a Földön? Ki ne tűnődött volna el, hogy nekünk, embereknek és az élővilágnak milyen sok feltételnek kellett együttesen megfelelni ahhoz, hogy az élet létrejöjjön és fennmaradjon? A Föld hőháztartásának, a folyékony víz meglétének, a levegő összetételének, a nyomásviszonyoknak, ásványok, vegyületek végtelen sorának és így tovább. Ezek segítik, fenntartják életünket.
Ezeknek a körülményeknek az együttes jelenléte itt, a Földön természetesnek tűnik számunkra. Egyáltalán nem természetes legközelebbi szomszédaink, a Hold, a Mars vagy a Vénusz esetében. Egyik bolygón sem alakultak ki a Földéhez hasonló körülmények. Pedig a létrejöttük nagyon hasonlít, s emiatt sokkal nagyobb egyezőséget kellene feltételeznünk. Egy dologban a környező bolygók rendkívül hasonlítanak egymásra. Végtelenül sok ütközéses kráter borítja a felszínüket. A Föld felszínén a kráterezettséget eddig csak kisebb formákban figyelték meg. Vajon miért? A Földet elkerülték volna az ütközések? Ez nem valószínű, de az ütközések helyét nem úgy látjuk, ahogy a többi égitesten. Ennek azonban más okai vannak.
Az egyik ok, hogy ezek a nyomok nagyon is látszanak, de olyan nagyok, hogy az ember nem is mert eddig arra gondolni, hogy ilyen hatalmas ütközések érték a Földet.
A másik ok, hogy a Föld szerkezete némileg eltér a többi bolygóétól: a kérge alatt folyékony réteg, az asztenoszféra övezete található. A nagyobb égitestek, amelyek ütköznek a Földdel, átütik a Föld kérgét és a Föld köpenyébe ágyazódnak be. Az olvadt kőzetek a keletkezett nyílásokat kitöltik, azok megszilárdulva begyógyítják a Föld sebeit. Emiatt a Földön nem ugyanazokat a formákat kell keressük, mint a többi égitesten.
Ebben a könyvben egy szabályos nyomozást fogunk végezni. Keressük hogy hol mikor és hogyan érték a Földet ütközések, ezek milyen formákat hagytak, hogyan hatottak a Föld szerkezetére, térfogatára, éghajlatára, élővilágára.
Néhány jelenség bemutatása bizonyára sokkoló hatású lesz, de szembe kell néznünk vele. Ha nem vesszük tudomásul a tényeket, csak azért, mert nem tetszik, nem fogunk az igazsághoz közel kerülni. Ha nem vesszük őket tudomásul, mert hihetetlenek vagy pusztítóak, akkor kizárjuk magunkat az ütközések jótékony, teremtő hatásainak elemzéséből is.
Bízunk abban, hogy a könyv végére érve elszáll a félelmünk ettől. Közösen értjük meg ezek okait, lefolyásukat és következményeiket, Tisztán látjuk majd a Földet mint a Naprendszer családjának részét. Látunk majd egy bolygót, egy csodálatos bolygót, amely „él”, működik, láthatjuk változásait és ezen keresztül bepillanthatunk élővilágának történetébe is.
Bolygónk korai fejlődési szakaszában az ütközések mindennaposak voltak. A Naprendszer keletkezésének korai szakaszában a Nap körül kialakult gáz- és porfelhőből előbb a porszemek tapadtak egymáshoz, majd a sorozatos ütközések hatására egyre nagyobb és nagyobb bolygókezdemények alakultak ki. Ezek hasonló pályákon haladva, „lágy ütközések” nyomán növekedtek egyre nagyobbá. Amelyik bolygókezdemény nagyobb lett, annak a gravitációs vonzása is erősödött. Így a nagyobb méretű bolygó nagyobb vonzerőt gyakorolt a környezetére, ezért az gyorsabb ütemben gyarapodott, mint kisebb társai. Ezen ütközések során nőtt a Föld és a többi bolygó a jelenlegi méretére.
Az ütközések kezdetben kisebbek voltak, mivel kis égitestek ütköztek egymással nagyon sokszor. A keletkezett hő miatt az egész bolygó felizzott, és folyamatosan izzásban maradt. Az izzó anyagban ezért a Föld teljes térfogatában létrejöhetett a gravitációs szelekció, azaz az elemek fajsúly szerinti szétválása és elrendeződése. A nehéz elemek a Föld központjában gyűltek össze.
Később, mikor a bolygók begyűjtötték már környezetük anyagait, az ütközési folyamat lelassult, a hőképződés megszűnt, és a bolygók hűlni kezdtek. Megindult egy szilárdulási folyamat – kívülről befelé. Ez a Föld esetében nagyjából 2700 km mélységig zajlott le.
A kutatások igazolják, ezért bátran kijelenthetjük, hogy a Föld és a bolygók folyamatos ütközések és az azokból fakadó fizikai és kémiai folyamatok hatására nyerték el jelenlegi tömegüket, felszínük formáját és gazdag anyagösszetételüket.
A kezdeti káoszból így lett rend. A Naprendszer kitisztult. Ennek a folyamatnak a nyomait őrzik a bolygók a felszínükön. Ahhoz, hogy a Földön működő folyamatokat megismerhessük, tisztában kell lennünk a Naprendszer
többi tagjának működésével.