Forrás: hu.scieneres.com
Planck több mint négy évet töltött az univerzum születéséből maradt ereklyes sugárzás megfigyelésére, melyet kozmikus mikrohullámú háttérnek nevezünk. Az űrtávcső segít a tudósoknak jobban megérteni univerzumunk történetét és anyagát, valamint saját Tejútunkat.
"Planck láthatja a régi fényünket az univerzum születésének, gázának és porának a saját galaxisunkban, és nagyjából mindent, akár közvetlenül, akár a régi fényre gyakorolt hatásával" - mondta Charles Lawrence, az amerikai missziókutató a küldetésért a NASA Jet-propulziós laboratóriumában, a kaliforniai Pasadenában.
Az új adatok nyilvánosan elérhetők február 5-én, és most a teljes küldetés során tett észrevételeket is tartalmazzák. A Planck-csapat azt mondja, hogy ezek az adatok finomítják azt, amit tudunk a mi univerzumunkról, pontosabban mérve az anyagot, beleértve a sötét anyagot, és hogyan összegyűltek. Univerzumunk egyéb kulcsfontosságú tulajdonságait is nagyobb pontossággal mérjük, és a kozmosz elméleteit egyre szigorúbb tesztekre teszik.
Úgy tűnik, hogy egy kozmikus tulajdonság megváltozott ezzel az új adatréteggel: az az időtartam, ameddig az univerzumunk sötétségben maradt a csecsemő szakaszában. A Planck-adatok előzetes elemzése azt sugallja, hogy ez a korszak, az első csillagok és más tárgyak meggyulladását megelőzően, a sötét időknek nevezett periódus több mint 100 millió évig tartott, vagy annyira hosszabb, mint a gondolat. Pontosabban, a Sötét Korszak 550 millió évet ért el az univerzumunkat létrehozó Nagy Bumm után, később más teleszkópok becsléseivel, 300 és 400 millió évvel később. Folyamatban vannak a kutatás, hogy megerősítsük ezt a megállapítást.
A Planck-adatok is alátámasztják azt az elképzelést, hogy a sötét energiának nevezett titokzatos erő a gravitáció ellen lép fel, hogy az univerzumot egyre növekvő sebességgel tolja el. Egyes tudósok azt javasolják, hogy a sötét energia nem létezik. Ehelyett azt mondják, hogy amit a gravitációról tudunk, amint azt Albert Einstein általános relativitási elmélete írja le, finomításra szorul. Ezekben az elméletekben a gravitáció nagy távolságokra visszataszítóvá válik, kiküszöbölve a sötét energia szükségességét.
"Eddig Einstein nagyon jól néz ki" - mondta Martin White, a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i amerikai tagja. "A sötét energiás hipotézis nagyon jól tart, de ez nem a történet vége."
Ráadásul az új Planck képek katalógusában több mint 1500 galaxiscsoport található, amelyek az univerzumban megfigyelhetőek, az ilyen típusú legnagyobb katalógus. Az Európai Űrügynökségen és az Egyesült Államokban a NASA infravörös feldolgozó és elemző központjában, a kaliforniai Technológiai Intézetben, a Pasadenában archiválják. Ezek a galaxis klaszterek beaconokként működnek a kozmikus hálóban lévő hatalmas szálstruktúrák kereszteződésében. Segítenek a tudósoknak nyomon követni a közelmúltbeli kozmikus evolúciónkat.
A Planck csapat több, mint 400 ilyen galaxiscsoportból származó új elemzése új pillantást ad nekünk tömegeikre, amelyek 100–1000-szerese a Tejút-galaxisunknak. A Planck-csapat az egyik első fajta erőfeszítésében megkapta a klasztertömegeket, figyelve, hogy a klaszterek miként hajlítják a háttér mikrohullámú fényt. Az eredmények szűkebbek a több száz klaszter tömegére, ami hatalmas előrelépés a sötét anyag és a sötét energia jobb megértésében.
Hogyan lehet a Planck-adatokból összegyűjteni annyi információt univerzumunkról, mind a múltbeli, mind a jelenlegi állapotokban? Planck, mint elődei küldetései, elfoglalták az ősi fényt, amely évszázadok óta utazott hozzánk. Ez a fény, a kozmikus mikrohullámú háttér 370 000 évvel a Nagy Bumm után jött létre, amikor univerzumunk lángja eléggé lehűlt, hogy a fényt már nem akadályozták a feltöltött részecskék, és szabadon utazhatnak.
Planck ennek a fénybemutatónak a ragyogó térképei, ahol az anyag épp most kezdett összecsapni a mai galaxisok magjaiba. A klaszterek mintáinak elemzésével a tudósok megtanulhatják, hogy a világegyetemben milyen korai körülmények között, a születés után néhány pillanatban a mozgás folyamatban van. Ráadásul a tudósok megvizsgálhatják, hogyan változott az ősi fény a hosszú útja során, hogy elérje a minket, megtanulva a kozmosz egész történetét.
"A kozmikus mikrohullámú háttérvilágítás messze és régen utazó" - mondta Lawrence. "Amikor megérkezik, az világegyetemünk egész történetéről szól."
A Planck-i tudósok számára nagy kihívás az univerzum minden hosszú hullámhosszú fényében, hogy kiválasszuk az aláírást az ősi kozmikus mikrohullámú háttérből. A galaxisunk nagy része ugyanazt a hullámhosszú fényt ad ki, ami meggátolja az ereklye sugárzását. De mi lehet egy tudós szemétje egy másik kincs, amint azt a ma megjelent Tejút új térképe is mutatja. A galaxisunkban keletkező fény, az azonos fény kivonja az ősi jelből, az új képen dicsőségesen jön létre. A gáz, a por és a mágneses tér vonalak képezik a csillagok kialakulásának formáját.
A következő évre várhatóan több adat elemzésére kerül sor.
James Bartlett, az Egyesült Államok Planck csapat tagja a JPL-től, azt mondta: "Azok a kérdések, amelyeket most megkérdezünk, soha nem gondoltuk volna, hogy még évtizedekkel ezelőtt is megkérdezhetnénk, régen Planck előtt."
A Planck 2009-ben indult és a missziót 4,5 évvel később fejezte be. A NASA Planck Projekt Iroda székhelye a JPL. A JPL mindkét Planck tudományos eszközéhez hozzájárult a misszió-támogató technológiához. Az európai, kanadai és amerikai Planck-tudósok együtt dolgoznak a Planck-adatok elemzésében.
A képek interaktív webes megjelenítője online:
http://planck.ipac.caltech.edu/wwt/
A narancssárga videó, amely elmagyarázza, hogyan tanulmányozza a Planck univerzumának teljes történetét, online:
http://www.jpl.nasa.gov/video/details.php?id=1205
További információ:
http://www.nasa.gov/planck
http://www.esa.int/planck